Osiris Nyelvtan!

Az Osiris Nyelvtan a magyar nyelv rendszerét a legkorszerűbb funkcionális nyelvészet elméleti keretében és módszertanával mutatja be, a nyelvtant a magyar anyanyelvűek közösségéhez, nyelvi kommunikációjához és kultúrájához közel hozva. A Nyelvtan fő leíró fejezete a nyelvtani bevezető után a hangtan, a jelentéstan, az alaktan, a mondattan és a pragmatika. Ezeket a fő területeket a Nyelvtan szorosan egymásra vonatkoztatva, rendszer és használat egységében, hálózatosan tárgyalja, a beszélő emberek tudásának, kommunikációs szándékainak, nyelvi tevékenységeinek megfelelően. A Nyelvtan fontos elve a prototipikus és lényegi rendszerelemek részletező bemutatása, a szerkezet és a működés egységben történő tárgyalása, élőnyelvi adatok alkalmazásával, érthetőségre törekvő, magyarázó stílusban. Az Osiris Nyelvtan a magyar nyelv funkcionális kognitív alapú, teljességre törekvő leírását adja. Azt vizsgálja, hogy a részrendszerek hogyan kapcsolódnak össze egy olyan általános rendszerré, amely a nyelvhasználó konceptualizációs és kommunikatív tevékenységét szolgálja. E leírásban a jelentés és a szerkezet szimbolikus viszonyban állnak egymással; a nyelvi szerkezetek azért különböznek egymástól, mert mögöttük különböző jelentések állnak. A magyar nyelv szerkezete iránt érdeklődő olvasó ebből a műből minden eddiginél többet tudhat meg nem csupán a szerkezetről, hanem a magyar nyelv jellegéről, kulturális beágyazottságáról is. A kötet azért is több a magyar nyelv egy újabb leírásánál, mert komoly nyelvészeti háttérismeretet ad: részletesen bemutatja a kognitív grammatika általános működési elveit, és élő magyar nyelvi korpuszokon alapuló gazdag példaanyaggal illusztrálja azt.

(Pelyvás Péter nyelvész)

Bár a nyelvről meglehetősen eltérően gondolkodtak a modernségben, annak Nietzschétől a kései Wittgensteinig egybehangzott a tapasztalata, hogy a nyelvtan nem egyszerűen kijelentéslogikai szabályok gyűjteménye. Az például, hogy a nyelviség mibenléte a 20. században már nem korlátozódott lexika és grammatika puszta összjátékára, annak is köszönhető, hogy a világ összefüggéseit mind kevésbé lehetett megfeleltetni egy egyetemes grammatika rendjének. A kötet azzal tért új utakra a nyelvtan értelmezésében, hogy e kultúraalkotó kulturális alkotást nem tekinti sem generálható, sem pedig relativálható rendszernek. Az így megalapozott funkcionális kognitív értelmezés olyan távlatot nyit a nyelviségre, amelyben a grammatika nem valamiféle formalizált szabályrendszerként viselkedik, hanem a beszélő emberek közti szóértés igényeihez igazodva válik a mindenkori egymással-lét finoman artikulált médiumává.

(Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész, akadémikus)

forrás: http://www.osiriskiado.hu/hu/konyv.html?k=679

Megjelent Kovács Mónika szerkesztésében a Társadalmi nemek

Nőnapra meg is érkezett Kovács Mónika szerkesztésében a Társadalmi nemek: elméleti megközelítések és kutatási eredmények c. kötet, amely a tavaly májusi, gendertémáról szóló MTA interdiszciplináris konferenciáján elhangzott tanulmányok írott változatát tartalmazza.

A kötet itt érhető el (és pdf-ben le is tölthető!):  http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/kovacs-monika-szerk-tarsadalmi-nemek-elmeleti-megkozelitesek-es-kutatasi-eredmenyek/

 

Egy kognitív poétikai rímelmélet megalapozása

Simon Gábor 2014. Egy kognitív poétikai rímelmélet megalapozása. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

simon

Simon Gábor kötetében különleges kísérletet tesz a rím nyelvészeti megközelítésére: egy olyan kognitív poétikai rímelméletet alapoz meg, amelyből – őt idézve – „a poétikai struktúrák szemantikai motiváltsága, referenciális komplexitása felismerhetővé válik” (p. 9). Olyannyira, hogy kutatása eredményeképpen a rím szemantikai motiváltságát mutatja ki, azt tartja elsődlegesnek – a ritmikai, hangzásbeli szerep is fontos, de másodlagos a rím szerveződése szempontjából.

További tudnivalók a könyvről: http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=428

A megismerés és az értelmezés konstrukciói

konyv

Kugler Nóra – Laczkó Krisztina – Tátrai Szilárd (szerk.) 2013: A megismerés és az értelmezés konstrukciói. Tanulmányok Tolcsvai Nagy Gábor tiszteletére. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

A Tolcsvai Nagy Gábor professzort-akadémikust a 60. születésnapja alkalmából köszöntő kötetet három olyan tanítványa-kollégája szerkesztette, akik az általa az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékén tíz éve életre hívott és vezetett DiAGram Funkcionális Kognitív Nyelvészeti Műhelyben is meghatározó tagok.

A könyv négy nagyobb tematikus fejezetre osztható: A nyelvről való gondolkodás konstrukciói; A nyelvi kifejezések konstruálása; Nyelvek, változatok és változások; Az irodalomértés konstrukciói; s a címek jól mutatják Tolcsvai Nagy Gábor sokirányú munkásságát, különösen annak a nyelvészetet és az irodalmat összekapcsoló, leginkább a művészi nyelvhasználatot nyelvészeti szempontból elemző vonulatát. 23 tanulmány kapott benne helyet, amelyek szerzői – kollégák, tanítványok – mind a magyar nyelvet vizsgálják valamilyen módon.

Ám ahelyett, hogy ezek közül emelném ki a számomra érdekesebbeket (vannak szép számmal), a kötetet — az Előszó után — felvezető beszélgetésről írnék röviden, amelyet a szintén kognitív nyelvész Andor József készített az ünnepelttel („A funkcionális és kognitív szemléletű nyelvleírásról”, pp. 17–35). Ebből nemcsak azt tudhatjuk meg részletesen, miért éppen — főként a Langacker-féle — kognitív nyelvelméletben találta meg Tolcsvai Nagy Gábor a maga számára követendő irányzatot, amelynek legjelentősebb hazai interpretálója és továbbgondolója lett, hanem azt is, hogy milyen más tudósok és elméletek hatottak rá nagymértékben, és miért (pl. Halliday, Gadamer, Németh G. Béla). Ezenkívül arról is hírt kapunk, hogy elkészülőben-megjelenőben van a magyar nyelv kognitív nyelvész szerzőtársakkal íródó, funkcionális kognitív szemléletű grammatikája, amely két meghatározó Tolcsvai Nagy-kötetet követ majd a sorban: a Bevezetés a kognitív nyelvészetbe címűt, amely ugyancsak 2013-ban jelent meg, mint ez az ünneplőkötet, illetve az azt megelőző, 2010-es Kognitív szemantika.

Mindezek mellett az irányzat olyan meghatározó fogalmairól is elbeszélget a két kognitivista, mint a szaliencia, annak összefüggése a profilálással, vagy a kognitív szövegtanok problematikájáról, de ugyanúgy kitérnek a konkurens elméletek bizonyos alapvető elemeire, mint a modularitás, hogy végül a nyelvi sztenderdizáció felé vegyék az irányt, elmélyülve a funkcióigék témájában, illetve a magyar sztenderd alapos(abb) kutatásának szükségességében.