Budenz és a gonoszság, avagy a nyelvészet nem narratíva

A kép forrása: http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index1824.html

A kép forrása: http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index1824.html

Az ELTE magyar nyelvészeti tanszékeket összekötő folyosóján ki van plakátolva egy Nádasdy-cikk egy nem túl régi ÉS-ből. Elég figyelemfelkeltő a címe: A gonosz Budenz. Erre akárki felkapja a fejét, aki már hallott Budenz-ről (hallott?) de a finnugristák mindenképpen.
Nem tudom persze, ki adta a cikknek a címet (sok folyóiratnál, újságnál az egyik szerkesztő kiváltsága szokott lenni, de azt gyanítom, itt mégis a szerzőt dicséri), de nálam bevált.
Sajnos azt nem hiszem, hogy Nádasdy mindig humoros és okos sorai azokra is hatnak, akik az összeesküvés-elméletekben hisznek, és mondjuk azt értik “szakrális nyelv” alatt, hogy egyes szavak visszafelé is olvashatók és úgy is érdekes jelentést adnak, esetleg betűkből etimologizálnak. Azokra viszont talán, akik többet szeretnének megtudni a valódi történeti nyelvészetről, nyelvrokonság-kutatásról.
Utóbbi kapcsán már hónapok óta szerettem volna ajánlani egy új könyvet (Honti (főszerk.): A nyelvrokonságról), de ez majd egy következő poszt témája lesz.

Miként beszél(get) a nő és a férfi? Tannen másodszor

Deborah Tannen, a Georgetown University professzora számos, a nyelvészetet népszerűsítő könyv szerzője, de eddig csak két munkája jelent meg magyarul. A “Miért értjük félre egymást?” (That’s not what I meant!) című kötete nyelvészeti kurzusok kötelező olvasmánya itthon is. Bár, mint második magyarul megjelent könyvében a szerző állítja, a “Miért…”-ben csak egy fejezetet szentelt a nemek és nyelvhasználat témájának, olvasói legtöbbjét ez érdekelte a legjobban. Ezekután írt egy sor gendernyelvészeti témájú tudományos és ismeretterjesztő könyvet, pl. Gender and discourse, Gender and conversational interaction, I only say this because I love you, Talking from 9 to 5 — egyik izgalmasabb, mint a másik.
Tudományos ismeretterjesztő munkákat nagyon nehéz írni, ezt jól tudja az, aki foglalkozik vele: tudományos szempontból igaz és kellően differenciált kell legyen, mégis közérthető. Tannen ennek mestere. Jól használja azt a főként Amerikában jellemző megoldást, hogy példázatokba és történetekbe rejti el a mondanivalót (ez lenne a tudományos esettanulmány megfelelője). De nem humorizálja el a lényeget, nem ír bombasztikus képaláírásokat (mint sok más, a témában dolgozó írókollégája), nem hallgatja el a tudományos tények egy részét, hogy jobban “átmenjen” az üzenet, aminek olvasóként nagyon örülök.
Tannen második magyarul megjelent könyve a “Pár-beszéd” címet viseli (az eredeti: You just don’t understand), “Férfi-női kommunikáció” alcímmel a belső címlapon. A külső borítón viszont a Pease-könyvek címvilágába illő, de annál azért finomabb, ám a férfit és nőt továbbra is csak oppozíciókban elgondolni bíró alcímmel: “Miért hallgat a férfi, miért beszél a nő?”. Mely alcím azért is érdekes, mivel Tannen épp azt mutatja meg a kötetben, hogy a közhiedelemmel ellentétben mindkét nem sokat beszél, csak épp más-más közegben. A könyv egyébként rendkívül olvasmányos és mindkét nemmel igen korrekt ;-).

(A kép forrása: http://rolsi.lboro.ac.uk/edboardimages/tannen.jpg)

Deborah Tannen hivatalos honlapja

Bevezetés a társalgáselemzésbe

És Lanstyák István könyve után szintén régóta várt kötet Boronkai Dóra Bevezetés a társalgáselemzésbe című munkája, mely az Ad Librumnál jelent meg.

Hiánypótló, mert magyarul igen kevés tanulmány jelent meg a diskurzuselemzés, társalgáselemzés témakörében (a legtöbbet olvasott-említett ilyen tanulmány Iványi Zsuzsanna A nyelvészeti konverzációelemzés c. írása volt), könyv pedig egyáltalán nem.

Könyv a magyar beszélt nyelvről

Úgy látszik, ősszel nemcsak rengeteg nyelvészeti konferencia van, de nem kis örömünkre számos új nyelvészeti témájú könyv is megjelenik, a most következő elektronikus formában.
A minap az internetet böngészve találtam rá Lanstyák István szociolingvista A magyar beszélt nyelv sajátosságai c. kötetére (a könyvcímre kattintva letölthető). A magam részéről kötelezővé tenném az elsajátítását a magyar nyelvészeti képzés során a leíró nyelvészeti tárgyakban (az első két fejezetét mindenképpen). Hogy miért? Lássuk a szerző megfogalmazásában:

“Az emberek iskolai tanulmányaik során az alapiskolától kezdve a tananyag keretében szinte kizárólag az írott nyelvvel találkoznak. Ezért az írott nyelv jellegzetességeit mindenki sokkal jobban ismeri, mint a beszélt nyelvet. Sőt a legtöbb ember a beszélt nyelvről valószínűleg úgy gondolkodik, mint az írott nyelvtől sajnálatos módon eltérő, tökéletlen nyelvváltozatról. Mivel ez a kép teljesen hamis, alapvetően fontos, hogy a felsőoktatási intézmények magyar és idegen nyelv szakos hallgatói, továbbá a szociolingvisztikai kutatások terepmunkásai és lejegyzői a terepmunka megkezdése előtt olyannak ismerjék meg a beszélt nyelvet, mint amilyen az valójában. (…)
A beszélt és az írott nyelv az emberi nyelvek két alapvető létezési formája. A kettő közül mind filogenetikailag, mind ontogenetikailag a beszélt nyelv az elsődleges, de annál nem magasabb vagy alacsonyabb rangú. Mint nyelvváltozatok a beszélt és az írott nyelv két sajátos regiszter, amelyek persze belülről nagyon tagoltak, azaz számtalan részregiszterből állnak.
A beszélt nyelv megelőzi az írottat t ö r t é n e t i l e g is (az emberiség egészét tekintve), de o n t o g e n e t i k a i l a g is (azaz minden egyes egyén életében is). (…)
A mai nyelvtudomány egyértelműen azon az állásponton van, hogy az írás és a beszéd a nyelv két különböző, de egyenrangú megjelenési formája”. Nem igaz, hogy a kommunikáció egyik közvetítő közege eredendően „jobb”, mint a másik.”

Bevezetés a gendernyelvészetbe

Rég várt kötet jött ki a Tintától (és mivel még tart a kiadó könyvvásárlási akciója, október végéig féláron megvehető), Huszár Ágnes “Bevezetés a gendernyelvészetbe – Miben különbözik és miben egyezik a férfiak és a nők nyelvhasználata és kommunikációja?” c. munkája. Huszár a téma egyik jeles hazai kutatója, egy korábbi (szerkesztett) kötetében, “A családi nyaggatástól a munkahelyi nyelvhasználatig” címűben is helyet kapott két gendernyelvészeti tanulmány. A “Sokszínű nyelvészet” 2006-os genderszáma mellett tehát végre kézbe vehető ez a bevezetés is.
(Léteznek persze más, a társadalmi nemeket vizsgáló könyvek is magyarul, de én most kimondottan a gendernyelvészeti jellegűeket említettem meg.)
Hogy miért örülök ennek a könyvnek ennyire?
Személyes tapasztalaim szerint ez a nyelvészeti terület idehaza finoman szólva sincsen megbecsülve, van felsőoktatási intézmény, ahol a létezéséről is csak kevesen tudnak, és van olyan is, ahol komolytalannak tartva negligálják. A nyelvészetet hallgatókat viszont nagyon is érdekelni szokta a társadalmi nemek témája. Az előbbi két ok miatt tehát különösen fontosnak tartom minden ilyen magyar nyelvű kötet megemlítését.