
Kugler Nóra – Laczkó Krisztina – Tátrai Szilárd (szerk.) 2013: A megismerés és az értelmezés konstrukciói. Tanulmányok Tolcsvai Nagy Gábor tiszteletére. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
A Tolcsvai Nagy Gábor professzort-akadémikust a 60. születésnapja alkalmából köszöntő kötetet három olyan tanítványa-kollégája szerkesztette, akik az általa az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékén tíz éve életre hívott és vezetett DiAGram Funkcionális Kognitív Nyelvészeti Műhelyben is meghatározó tagok.
A könyv négy nagyobb tematikus fejezetre osztható: A nyelvről való gondolkodás konstrukciói; A nyelvi kifejezések konstruálása; Nyelvek, változatok és változások; Az irodalomértés konstrukciói; s a címek jól mutatják Tolcsvai Nagy Gábor sokirányú munkásságát, különösen annak a nyelvészetet és az irodalmat összekapcsoló, leginkább a művészi nyelvhasználatot nyelvészeti szempontból elemző vonulatát. 23 tanulmány kapott benne helyet, amelyek szerzői – kollégák, tanítványok – mind a magyar nyelvet vizsgálják valamilyen módon.
Ám ahelyett, hogy ezek közül emelném ki a számomra érdekesebbeket (vannak szép számmal), a kötetet — az Előszó után — felvezető beszélgetésről írnék röviden, amelyet a szintén kognitív nyelvész Andor József készített az ünnepelttel („A funkcionális és kognitív szemléletű nyelvleírásról”, pp. 17–35). Ebből nemcsak azt tudhatjuk meg részletesen, miért éppen — főként a Langacker-féle — kognitív nyelvelméletben találta meg Tolcsvai Nagy Gábor a maga számára követendő irányzatot, amelynek legjelentősebb hazai interpretálója és továbbgondolója lett, hanem azt is, hogy milyen más tudósok és elméletek hatottak rá nagymértékben, és miért (pl. Halliday, Gadamer, Németh G. Béla). Ezenkívül arról is hírt kapunk, hogy elkészülőben-megjelenőben van a magyar nyelv kognitív nyelvész szerzőtársakkal íródó, funkcionális kognitív szemléletű grammatikája, amely két meghatározó Tolcsvai Nagy-kötetet követ majd a sorban: a Bevezetés a kognitív nyelvészetbe címűt, amely ugyancsak 2013-ban jelent meg, mint ez az ünneplőkötet, illetve az azt megelőző, 2010-es Kognitív szemantika.
Mindezek mellett az irányzat olyan meghatározó fogalmairól is elbeszélget a két kognitivista, mint a szaliencia, annak összefüggése a profilálással, vagy a kognitív szövegtanok problematikájáról, de ugyanúgy kitérnek a konkurens elméletek bizonyos alapvető elemeire, mint a modularitás, hogy végül a nyelvi sztenderdizáció felé vegyék az irányt, elmélyülve a funkcióigék témájában, illetve a magyar sztenderd alapos(abb) kutatásának szükségességében.