Budenz és a gonoszság, avagy a nyelvészet nem narratíva

A kép forrása: http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index1824.html

A kép forrása: http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index1824.html

Az ELTE magyar nyelvészeti tanszékeket összekötő folyosóján ki van plakátolva egy Nádasdy-cikk egy nem túl régi ÉS-ből. Elég figyelemfelkeltő a címe: A gonosz Budenz. Erre akárki felkapja a fejét, aki már hallott Budenz-ről (hallott?) de a finnugristák mindenképpen.
Nem tudom persze, ki adta a cikknek a címet (sok folyóiratnál, újságnál az egyik szerkesztő kiváltsága szokott lenni, de azt gyanítom, itt mégis a szerzőt dicséri), de nálam bevált.
Sajnos azt nem hiszem, hogy Nádasdy mindig humoros és okos sorai azokra is hatnak, akik az összeesküvés-elméletekben hisznek, és mondjuk azt értik “szakrális nyelv” alatt, hogy egyes szavak visszafelé is olvashatók és úgy is érdekes jelentést adnak, esetleg betűkből etimologizálnak. Azokra viszont talán, akik többet szeretnének megtudni a valódi történeti nyelvészetről, nyelvrokonság-kutatásról.
Utóbbi kapcsán már hónapok óta szerettem volna ajánlani egy új könyvet (Honti (főszerk.): A nyelvrokonságról), de ez majd egy következő poszt témája lesz.

Nyelvészhumor: SpecGram

“the premier scholarly journal featuring research in the neglected field of satirical linguistics”

A SpecGram, teljesebb nevén a Speculative Grammarian c. online folyóirat igazán szeretnivaló jelenség: remek a címe (hát még a címoldali mottók!), a szerzőgárdája, tudományos paródiáiban pedig nem kímél egyetlen nyelvészeti iskolát sem.
Egyik kedvenc cikkem szerzője a pszichoanalízis és a kognitív nyelvészet – egészen pontosan Freud és Lakoff – elméletének az összeházasítását kísérelte meg a diszfunkcionális nyelvészet jegyében.
De a SpecGram-ből többek között megtudhatjuk azt is, mi fán terem a naiv lingvisztika vagy miért lenne szükség vámpírnyelvészekre.
A névferdítések (pl. Maude Lévi-Sauce) külön tanulmányt érdemelnének, melyek mögé, gondolom, épp a szórakozás végett rejtőznek a szerzők. Kétségtelen viszont, hogy a SpecGramon nemcsak ők és a szerkesztők, de az olvasók is remekül mulathatnak.