A Magyar Nyelvtudományi Társaság tavaszi felolvasó ülései
Elindult a Csőrösi Koma!
Nagyon megörültem a minap volt kínainyelv-tanárom, Apatóczky Ákos levelének, amelyben arról tudósított, hogy ő és társai Csőrösi Koma néven elindítottak egy orientalista oldalt, ami a keletkutatók eredményeit a tágabb közönség számára szeretné elérhetővé tenni. Az első írás – „Madjar vagyok, turista” – dr. Baski Imre turkológus tollából származik, a nyelvtörit hallgatóknak külön is ajánlom!
Név és valóság
Megjelent a KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK KIADVÁNYAI I. „Név és valóság” címmel (2008, KRE BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék). A VI. Magyar Névtudományi Konferencia (Balatonszárszó, 2007. június 22-24.) 86 előadását tartalmazó, csaknem hétszáz oldalas kötetet Bölcskei Andrea és N. Császi Ildikó szerkesztette.
A könyv a KRE Magyar Nyelvtudományi Tanszékén Máté Juditnál (ma********@kr*.hu) megvásárolható.
Haspelmath
Egyik kedvenc nyelvészem (mert van ilyen :-)) Martin Haspelmath, a lipcsei Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology (német) kutatója.
A kép forrása: http://picasaweb.google.com/helena.metslang/LeipzigBerliin#5186625489617351314
Évek óta örömmel olvasom a munkáit, és ebben sokat segít, hogy remek honlapja van, ahonnan csaknem az összes írása letölthető. A grammatikalizációt kutatva jutottam el a munkáiig, és feltűnt, hogy számos lényeges kérdésben teljesen az ő véleményén vagyok, és igencsak tetszik az is, hogy sok vitatott témában kimondottan sajátos véleményt képvisel (pl. a szintaktikai változások zömét grammatikalizációnak és nem reanalízisnek tartja). Ráadásul enyhén szólva is sokoldalú, a nyelvtipológiától kezdve a nyelvváltozásokon át a kreol nyelvekig és a különböző nyelvelméletekig számos témával foglalkozik.
Most egy újabb, a nyelvelméletekkel kapcsolatos írását ajánlom.
Hattyár Helga doktori védése
Hattyár Helga A magyarországi siketek nyelvelsajátításának és nyelvhasználatának szociolingvisztikai vizsgálata című doktori értekezésének nyilvános védése 2008. november 13-án, csütörtökön lesz 14 órától az ELTE BTK D épületének alagsori tanácstermében (1088, Múzeum krt. 4/d).
Két részlet a tézisfüzetből:
„A Siketek Világszövetségének becslése szerint a világon mintegy 70 millió siket
él (Bergman 1994, http://www.wfdeaf.org). Pontos adatok hiányában
érdemes becsült számokra támaszkodni a magyarországi siket populáció
vonatkozásában is. Ezek szerint Magyarországon 30–40 000 a súlyos fokú
nagyothalló, illetve siket emberek száma (Vasák é.n. [2004]: 14). Ők alkotják
Magyarország harmadik legnagyobb (ám el nem ismert) nyelvi és kulturális
kisebbségét (Bartha és Hattyár 2002), melynek tagjai a mindennapokban
egymással kommunikálva a magyarországi jelnyelvet használják.
A siketségre vonatkozó számadatokat áttekintve fontos megjegyezni,
hogy a siketeknek mindössze 5–10%-a születik siket családban (Berent 2004).
Ez azt jelenti, hogy a siketek közösségében kis mértékű generációs folytonosság
tapasztalható, a közösség nem belülről „termelődik újra”, hanem minden
generáció siket tagjai többségében a hallók közül kerülnek ki, és sokáig halló
környezetben nevelkednek, élnek.
Jelen doktori értekezés empirikus vizsgálatok során szerzett adatok elemzésén
keresztül azt vizsgálja, hogy ma Magyarországon a prelingvális siket gyermekek
hogyan sajátítják el a jelnyelvet, valamint a magyar nyelvet, s hogy a különböző
nyelvelsajátítási modellek milyen nyelvi kompetenciák kialakítását
eredményezik. Helyzetük nehézsége miatt az értekezés különösen nagy
hangsúlyt fektet a halló családban nevelkedő prelingvális siket gyermekek
nyelvelsajátításának kérdésére.”
„A siketeket és jelnyelveiket hosszú idő óta számos tévhit övezi, ezek
közül a legelterjedtebbek a következők:
1. aki siket, az néma is;
2. a siketség együtt jár más – értelmi – fogyatékossággal is;
3. a nyelv azonos a beszéddel, illetőleg a nyelv egyetlen megjelenési formája
a beszéd;
4. a jelnyelv azonos a pantomimmel;
5. a jelnyelv univerzális nyelv, azaz a siketek mindenütt a világon ugyanazt
a jelnyelvet használják;
6. a jelnyelvek a különböző hangzó nyelvek (esetenként mesterségesen
kitalált) jelekkel kísért formái, önálló nyelvtani szabályok nélkül, mintegy
követve egy hangzó nyelv minden jellegzetességét (vö. Bartha, Hattyár és
Szabó 2006)
A fenti tévhitekkel szemben elmondható, hogy a siketség és a némaság
nem egymást feltételező jelenségek. Továbbá: noha a siket és nagyothalló
populációban a járulékos értelmi fogyatékosság nagyobb arányban fordul elő,
mint a hallók között, az együttes előfordulás egyáltalán nem tekinthető általános
jelenségnek. Az 1960-as években meginduló nyelvészeti kutatások pedig
bizonyították, hogy a siket közösségekben használatos jelnyelvek a hangzó
nyelvektől függetlenül kialakult, szabályok által működtetett, komplex
fonológiai, morfológiai, szintaktikai rendszerrel, valamint
diskurzusszabályokkal bíró nyelvi rendszerek (Grosjean 1982), melyek nem
vokális-akusztikus csatornán át terjedő hangzó nyelvektől eltérően a manuális–
vizuális nyelvek.”
