Dér Csilla Ilona

És Lanstyák István könyve után szintén régóta várt kötet Boronkai Dóra Bevezetés a társalgáselemzésbe című munkája, mely az Ad Librumnál jelent meg.

Hiánypótló, mert magyarul igen kevés tanulmány jelent meg a diskurzuselemzés, társalgáselemzés témakörében (a legtöbbet olvasott-említett ilyen tanulmány Iványi Zsuzsanna A nyelvészeti konverzációelemzés c. írása volt), könyv pedig egyáltalán nem.

Úgy látszik, ősszel nemcsak rengeteg nyelvészeti konferencia van, de nem kis örömünkre számos új nyelvészeti témájú könyv is megjelenik, a most következő elektronikus formában.
A minap az internetet böngészve találtam rá Lanstyák István szociolingvista A magyar beszélt nyelv sajátosságai c. kötetére (a könyvcímre kattintva letölthető). A magam részéről kötelezővé tenném az elsajátítását a magyar nyelvészeti képzés során a leíró nyelvészeti tárgyakban (az első két fejezetét mindenképpen). Hogy miért? Lássuk a szerző megfogalmazásában:

„Az emberek iskolai tanulmányaik során az alapiskolától kezdve a tananyag keretében szinte kizárólag az írott nyelvvel találkoznak. Ezért az írott nyelv jellegzetességeit mindenki sokkal jobban ismeri, mint a beszélt nyelvet. Sőt a legtöbb ember a beszélt nyelvről valószínűleg úgy gondolkodik, mint az írott nyelvtől sajnálatos módon eltérő, tökéletlen nyelvváltozatról. Mivel ez a kép teljesen hamis, alapvetően fontos, hogy a felsőoktatási intézmények magyar és idegen nyelv szakos hallgatói, továbbá a szociolingvisztikai kutatások terepmunkásai és lejegyzői a terepmunka megkezdése előtt olyannak ismerjék meg a beszélt nyelvet, mint amilyen az valójában. (…)
A beszélt és az írott nyelv az emberi nyelvek két alapvető létezési formája. A kettő közül mind filogenetikailag, mind ontogenetikailag a beszélt nyelv az elsődleges, de annál nem magasabb vagy alacsonyabb rangú. Mint nyelvváltozatok a beszélt és az írott nyelv két sajátos regiszter, amelyek persze belülről nagyon tagoltak, azaz számtalan részregiszterből állnak.
A beszélt nyelv megelőzi az írottat t ö r t é n e t i l e g is (az emberiség egészét tekintve), de o n t o g e n e t i k a i l a g is (azaz minden egyes egyén életében is). (…)
A mai nyelvtudomány egyértelműen azon az állásponton van, hogy az írás és a beszéd a nyelv két különböző, de egyenrangú megjelenési formája”. Nem igaz, hogy a kommunikáció egyik közvetítő közege eredendően „jobb”, mint a másik.”