Hattyár Helga doktori védése

Hattyár Helga A magyarországi siketek nyelvelsajátításának és nyelvhasználatának szociolingvisztikai vizsgálata című doktori értekezésének nyilvános védése 2008. november 13-án, csütörtökön lesz 14 órától az ELTE BTK D épületének alagsori tanácstermében (1088, Múzeum krt. 4/d).
Két részlet a tézisfüzetből:

“A Siketek Világszövetségének becslése szerint a világon mintegy 70 millió siket
él (Bergman 1994, http://www.wfdeaf.org). Pontos adatok hiányában
érdemes becsült számokra támaszkodni a magyarországi siket populáció
vonatkozásában is. Ezek szerint Magyarországon 30–40 000 a súlyos fokú
nagyothalló, illetve siket emberek száma (Vasák é.n. [2004]: 14). Ők alkotják
Magyarország harmadik legnagyobb (ám el nem ismert) nyelvi és kulturális
kisebbségét (Bartha és Hattyár 2002), melynek tagjai a mindennapokban
egymással kommunikálva a magyarországi jelnyelvet használják.
A siketségre vonatkozó számadatokat áttekintve fontos megjegyezni,
hogy a siketeknek mindössze 5–10%-a születik siket családban (Berent 2004).
Ez azt jelenti, hogy a siketek közösségében kis mértékű generációs folytonosság
tapasztalható, a közösség nem belülről „termelődik újra”, hanem minden
generáció siket tagjai többségében a hallók közül kerülnek ki, és sokáig halló
környezetben nevelkednek, élnek.
Jelen doktori értekezés empirikus vizsgálatok során szerzett adatok elemzésén
keresztül azt vizsgálja, hogy ma Magyarországon a prelingvális siket gyermekek
hogyan sajátítják el a jelnyelvet, valamint a magyar nyelvet, s hogy a különböző
nyelvelsajátítási modellek milyen nyelvi kompetenciák kialakítását
eredményezik. Helyzetük nehézsége miatt az értekezés különösen nagy
hangsúlyt fektet a halló családban nevelkedő prelingvális siket gyermekek
nyelvelsajátításának kérdésére.”

“A siketeket és jelnyelveiket hosszú idő óta számos tévhit övezi, ezek
közül a legelterjedtebbek a következők:
1. aki siket, az néma is;
2. a siketség együtt jár más – értelmi – fogyatékossággal is;
3. a nyelv azonos a beszéddel, illetőleg a nyelv egyetlen megjelenési formája
a beszéd;
4. a jelnyelv azonos a pantomimmel;
5. a jelnyelv univerzális nyelv, azaz a siketek mindenütt a világon ugyanazt
a jelnyelvet használják;
6. a jelnyelvek a különböző hangzó nyelvek (esetenként mesterségesen
kitalált) jelekkel kísért formái, önálló nyelvtani szabályok nélkül, mintegy
követve egy hangzó nyelv minden jellegzetességét (vö. Bartha, Hattyár és
Szabó 2006)
A fenti tévhitekkel szemben elmondható, hogy a siketség és a némaság
nem egymást feltételező jelenségek. Továbbá: noha a siket és nagyothalló
populációban a járulékos értelmi fogyatékosság nagyobb arányban fordul elő,
mint a hallók között, az együttes előfordulás egyáltalán nem tekinthető általános
jelenségnek. Az 1960-as években meginduló nyelvészeti kutatások pedig
bizonyították, hogy a siket közösségekben használatos jelnyelvek a hangzó
nyelvektől függetlenül kialakult, szabályok által működtetett, komplex
fonológiai, morfológiai, szintaktikai rendszerrel, valamint
diskurzusszabályokkal bíró nyelvi rendszerek (Grosjean 1982), melyek nem
vokális-akusztikus csatornán át terjedő hangzó nyelvektől eltérően a manuális–
vizuális nyelvek.”

A kommunikáció nyelvészeti aspektusai konferencia (ELTE – KJF)

Ha itt az ősz, itt a konferenciák ideje. Egy héttel a “Diskurzus a grammatikában…” előtt rendezi meg a Kodolányi János Főiskola és az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke “A kommunikáció nyelvészeti aspektusai” c. alkalmazott nyelvészeti konferenciát, mely a negyedik ilyen jellegű közös konferencia a sorban.
Időpontja: 2008. november 3-4.
Helyszíne: a Kodolányi János Főiskola Budapesti Regionális Oktatási Központja (Budapest, XIII. kerület, Frangepán u. 50-56.).
A konferencia honlapja és programja

Diskurzus a grammatikában – grammatika a diskurzusban

Az Új nézőpontok a magyar nyelv leírásában első, tavalyi konferenciáját 2008. november 11-12-én követi a második, Diskurzus a grammatikában – grammatika a diskurzusban címen.
Az előadások jelentős része nem titkoltan a funkcionális, kognitív nyelvészet, a diskurzus- és korpuszalapú kutatások eredményeinek a grammatikaleírásra gyakorolt vagy gyakorlandó hatásával foglalkozik.
A főbb témakörök:
1. Beszélt nyelvi tényezők a grammatikában
2. Grammatikai egységek a pragmatika és a diskurzuselemzés nézőpontjából
3. Grammatikai modellek (szempontok: funkcionális – formális, leíró – történeti, adatolás
korpuszból és diskurzusból)
4. Szintaktikai és szemantikai szerkezetek viszonyai a mondatban és a diskurzusban

A konferencia honlapja – itt olvasható a program és az absztraktok is

Szöveg, szövegtípus, nyelvtan

Tátrai Szilárd – Tolcsvai Nagy Gábor 2008. Szöveg, szövegtípus, nyelvtan. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 80. Budapest: Tinta

Az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének Funkcionális Nyelvészeti Műhelye tavaly rendezte az Új nézőpontok a magyar nyelv leírásában első konferenciáját “Szöveg, szövegtípus, nyelvtan” címen, amit idén novemberben követ a második, a “Diskurzus a grammatikában – grammatika a diskurzusban”. A fenti kötet az első konferencia előadásainak írott változatát tartalmazza, melyek négy téma köré rendeződnek:
1. A szöveg és a szövegtípus elméleti kérdései
2. A funkcionális nyelvtan (a nyelvtan) és a szövegtipológia összefüggései
3. Történeti szövegtipológia
4. Egyes szövegtípusok nyelvi kérdései

A magyar szófajtörténet általános kérdései

Mátai Mária 2007. A magyar szófajtörténet általános kérdései. Nyelvtudományi Értekezések 157. sz. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Rendkívül izgalmas munka a szófajok kialakulásáról és változásairól a magyar nyelvben. Számomra – érthető módon – elsősorban a viszonyszók változásait taglaló fejezet volt a legérdekesebb, valamint a nyelvi változástípusokról (ragszilárdulás, grammatikalizáció stb.) szóló részek, de a remekül használható táblázatoknak is örültem. Lehet elmélkedni pl. a szóalkotási módok és a nyelvváltozások összefüggésein, a lexikalizáció sajátosságain, no meg azon, hogy lehetséges-e szófajváltás a ragszilárdulás során…

RSS
Follow by Email
Facebook
LinkedIn