„Nyelvtörténeti adat…” konferencia
Bemásolom az eredeti konferenciafelhívást:
„Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Finnugor és Nyelvtörténeti Osztálya konferenciát rendez
„A nyelvtörténeti adat: érvény és értelmezés” címmel.
A konferencia időpontja és helyszíne: 2010. szeptember 30. (csütörtök) – október 1. (péntek) MTA Nyelvtudományi Intézet, 1068 Budapest, Benczúr u. 33., földszinti előadóterem.
A konferencia célja, hogy fórumot nyisson a legkülönfélébb nyelvekkel és korokkal foglalkozó nyelvtörténészek számára a közös gondolkodásra, és lehetőséget teremtsen – általános, elméleti tematikája révén – az amúgy egymástól többé-kevésbé elszigetelten dolgozó, nyelvtörténettel (is) foglalkozó kutatók közötti termékeny eszmecserére, együttműködésre. Ennek megfelelően a konferenciára a szervezők olyan előadásokra küldtek felkérést, amelyek a nyelvtörténeti adat érvényének és értelmezésének elsősorban általános, elméleti problematikájával foglalkoznak. A konferencia témájával kapcsolatos, együtt gondolkodásra, továbbgondolásra ösztönző elméleti, általános megfigyelések különféle, az előadók által kutatott nyelvcsalád, nyelv vagy nyelvváltozat tetszőleges korpuszára épülnek. Kerülendőnek tartottuk ugyanakkor az általános megfontolásra csak szűkkörű lehetőséget biztosító, önmagukban értékes, de a konferencia célkitűzéséhez kevésbé igazodó, puszta esettanulmányok bemutatását.
A konferencia előadói az alábbiak lesznek:
Plenáris előadók:
Nádasdy Ádám
Salvi, Giampaolo
Előadók: Adamik Béla, Agyagási Klára, Bakró-Nagy Marianne, Cser András, Dér Csilla, Domokos György, Dömötör Adrienne, Egedi Barbara, Gerstner Károly, Hegedűs Attila, Ittzés Máté, Kincses-Nagy Éva, Kiss Sándor, Kristó László, Schirm Anita, Simon Zsolt, Starcevic Attila
Neten a Lingdok 9-es kötet
A Szegedi Egyetemen évente megtartott országos nyelvészeti doktoranduszkonferencia (közkeletű nevén: Lingdok) csaknem összes kötete elérhető már a Lingdok oldalán.
A 2009-es konferencia idén megjelent kötete, a Lingdok9-es is már olvasható (szerk.: Gécseg Zsuzsanna).
A kötetben az SZTE mellett az ELTE, a Debreceni Egyetem és a PPKE Nyelvtudományi Doktori Iskoláinak doktoranduszai is képviseltetik magukat. Ajánlásképpen a tartalomjegyzék:
DYEKISS EMIL GERGELY Ellentmondások kiküszöbölése a diskurzusból kérdések segítségével
FARKAS JUDIT A palatális határozott névelő kérdéséhez
GAZDIK ANNA A magyar többszörös kérdések lexikai-funkcionális megközelítésben
MÁSZLAINÉ NAGY JUDIT A jászapáti roma és magyar kisiskolások nyelvhasználati stratégiáinak kultúraközi elemzése: a konverzációban való részvétel
MOLNÁR CECÍLIA SAROLTA Hogyhogy kérdőszó? Hogyhogy partikula?
PAP DÁNIEL Névutók és esetragok mint igei partikulák
PEREDY MÁRTA Nincs van
SCHMIDT ERIKA Az azonosítás és a kizárás viszonya a csak-ot tartalmazó
magyar mondatokban
SZÜCS MÁRTA A hadd problémaköre
TÓTH CSILLA A magyar statikus helyhatározó ragok/névutók denotációs tulajdonságai egy vektortér-modellben
Miért lehet jó kínaiul tanulni?
A számtalan kézenfekvő indok (nyelvet tanulni és egyáltalán: tanulni jó, más kultúrát és embereket megismerni még jobb) mellett egy kevésbé közismert ok is motiválhat minket: javulhat a zenei hallásunk. A tonális nyelveket tudók között ugyanis sokkal nagyobb számban találhatók abszolút hallással bírók, mint a nem tonális nyelvek használói között. Az összefüggést a témával foglalkozó kutatók azzal magyarázzák, hogy az abszolút hallás egy sajátos formája, ha valaki tonális nyelvet sajátít el és használ, az ezt gyakorolja és ezáltal fejlődik a zenei hallása.
Bár az általam olvasott beszámolónem részletezte, hogy az abszolút hallás kialakulhat-e felnőtt nyelvtanulók esetében is, az mindenesetre nem zárható ki, hiszen egy tonális nyelvet folyékonyan beszélni nemcsak az tud(hat), aki anyanyelvként sajátította el (bár azon sokat lehet vitatkozni, hogy mit jelent folyékonyan beszélni egy nyelven: grammatikai szempontból kifogástalanul? akcentus nélkül?).
Még egy ismeretterjesztő beszámoló a témába vágó tudományos vizsgálatról.
A vizsgálatot végző Diana Deutsch honlapján pedig részletesen is elolvashatók a kutatási eredmények.
Budenz és a gonoszság, avagy a nyelvészet nem narratíva
Az ELTE magyar nyelvészeti tanszékeket összekötő folyosóján ki van plakátolva egy Nádasdy-cikk egy nem túl régi ÉS-ből. Elég figyelemfelkeltő a címe: A gonosz Budenz. Erre akárki felkapja a fejét, aki már hallott Budenz-ről (hallott?) de a finnugristák mindenképpen.
Nem tudom persze, ki adta a cikknek a címet (sok folyóiratnál, újságnál az egyik szerkesztő kiváltsága szokott lenni, de azt gyanítom, itt mégis a szerzőt dicséri), de nálam bevált.
Sajnos azt nem hiszem, hogy Nádasdy mindig humoros és okos sorai azokra is hatnak, akik az összeesküvés-elméletekben hisznek, és mondjuk azt értik „szakrális nyelv” alatt, hogy egyes szavak visszafelé is olvashatók és úgy is érdekes jelentést adnak, esetleg betűkből etimologizálnak. Azokra viszont talán, akik többet szeretnének megtudni a valódi történeti nyelvészetről, nyelvrokonság-kutatásról.
Utóbbi kapcsán már hónapok óta szerettem volna ajánlani egy új könyvet (Honti (főszerk.): A nyelvrokonságról), de ez majd egy következő poszt témája lesz.
14. Nemzetközi Morfológiai Találkozó Budapesten
(A kép forrása: http://www.nytud.hu/images/intezet.jpg)
Május 13. és 16. között az MTA Nyelvtudományi Intézetében (Budapest, Benczúr utca 33.) kerül sor a 14. Nemzetközi Morfológiai Találkozóra (az MTA NyTI és a Bécsi Egyetem közös szervezésében).
A konferencia fő témái:
– a nyelvhasználat szerepe a morfológiaelméletekben
– konstrukciók a morfológiában
– a modern morfológiai tipológia lehetőségei
Meghívott előadók a fenti három témában: Dunstan Brown, Farrell Ackerman és Bernhard Wälchli
A konferencia honlapja
A konferencia programja
Absztraktok
