15th International Pragmatics Conference

Minimalista és szubjektív beszámoló a Belfastban megrendezett 15. IPrC-ről

Hatalmas létszámú (1800 név saccra a konferenciakiadványban) és hosszúságú (nettó 5 nap, reggel 8.30-tól este 18.45-ig tartó szekciókkal) konferencia volt az idei IPrC, ennek minden előnyével és hátrányával.

A plenáris előadók többsége nagyon jó választásnak bizonyult. Nekem természetesen Deborah Cameron puszta látványa is nagy élmény volt, de az előadása („The taming of the shrill: gender, power and policitical speech”) is éppen olyan élvezetes volt, mint amilyenek az írásai. Konklúziója szerint – ezt írja-mondja már hosszú évek óta – a nők beszéde nem tér el jobban a férfiakétól, mint a nők (vagy a férfiak) egyes képviselőinek a beszéde egymástól, de mégis igen különbözőnek érzékelik az emberek. A percepció szerint a nők akkor is (nagyon) másként beszélnek (most a pragmatikai szempontokra gondoljunk főleg, Cameron ezekre fókuszált), mint a férfiak, ha ezt nyelvészeti elemzésekkel cáfolják. Nincs férfi nyelv, se női nyelv mint olyan, de él és virul mint konstruktum.

Egyébként kevés volt a kimondottan gender szempontú pragmatikai elemzés, én kettő ilyet találtam, abból is az egyik előadás elmaradt.

Sajátos vonzalmam okán több történeti pragmatikai előadásra számítottam, összesen 5 volt (2 szekcióba osztva) az egész rendezvényen.

Kritikák: sajnos egymásra szervezték a hasonló vagy azonos tematikus blokkok egy részét (így a három előadásos, diskurzusjelölőkről szóló történeti pragmatikai blokkot a nem történeti diskurzusjelölős panellel); a nagyobb érdeklődést vonzó témák (diskurzusjelölők, beszédforduló-indítás, fillerek és funkciók) kis terembe kerültek, többször is megesett, hogy sokadmagammal egyszerűen nem fértem be a vágyott előadásra. Majd írok a szerzőnek és elkérem az anyagát.

Mindettől függetlenül hatalmas élmény volt (a Titanic Belfastban tartani a konferenciavacsorát remek ötlet volt), az írek pedig végtelenül kedves, közvetlen és praktikus vendéglátóknak bizonyultak. Az ír városokról és tájról — nem meglepő módon — csak ódákat tudok zengeni…

Ui: Micsoda véletlen egybeesés, de a legutóbbi TNTeF-szám címlapján is a város egyik emblémájaként funkcionáló Beacon of Hope szobor szerepelt, íme:

 

Megjelent a TNT 7.1!

Úton: A tér nemei, a nemek terei

Előszó >> PDF

TANULMÁNYOK
Barna Emília: Változás és kontinuitás egy budapesti underground zenei világban a műfaj-esztétika, ízlés, technológia és alkotómunka viszonyrendszerén keresztül >> PDF
Bojti Zsolt: A magyar mint alakzat a késő-viktoriánus angol meleg irodalomban és Edward Prime-Stevenson Imre című regényében >> PDF
Hódosy Annamária: Az allergia mint ökofeminista allegória: a természet ellenállása Todd Haynes Safe című filmjében >> PDF
Tatai Erzsébet: A nők terei a kortárs magyar képzőművészetben. A térhasználat Eperjesi Ágnes két köztéri projektjében és Czene Márta festészetében >> PDF
Dér Csilla: Nők és a tudományos munka — pszichoszociális kockázati tényezők >> PDF
Konczosné Szobathelyi Márta: Munkahelyek, irodák, generációk és nemek: Hogyan alkalmazkodik a munkahelyek építészete a generációs és nemi elvárásokhoz? >> PDF
Szalai Laura: A parlamenti szexizmus mint ellenségképzés a politikában >> PDF
Louise O. Vasvári: Sárga csillag és mindennapi élet szélsőséges körülmények között: budapesti naplók 1944–45-ből >> PDF
Tóth Andrea: Látható és láthatatlan: Cigány kép – Roma kép >> PDF
Zsadányi Edit: Idegenben otthon — Anna Seghers: Tranzit >> PDF

SZEMLE
Antoni Rita: Takács Judit (szerk.) „Szexualitás a társadalomban (különszám).” Socio.hu Társadalomtudományi szemle, 2015/1. szám >> PDF
Zámbóné Kocic Larisa: Virginás Andrea, A kortárs tömegfilm (Kolozsvár: Ábel Kiadó) — könyvszemle >> PDF