Dér Csilla Ilona

A könyv alapvetően Luis Bonino pszichiáter és terapeuta egy 1995-ös tanulmányára (Develando los micromachismos en la vida conyugal – Una aproximación a la desactivaciónde las maniobras masculinas de dominio. In Corsi, Jorge (ed.): Violencia Masculina en la Pareja. Paidós, Buenos Aires – Barcelona Aires – México) épül, kiegészülve más fontos írásokkal. Bonino  az 1990-es években alkotta meg a spanyol micromachismo kifejezést, ez kapott (nagyon jó) magyarítást ‘hétköznapi hímsovinizmus’-ként (hogy miért ez lett a magyar változat, arról bővebben olvashatunk a könyvben Szil Pétertől).

Bonino az általa tartott párterápiák során  szembesült a könyvben taglalt jelenségekkel, amelyek az egyenlőségen alapuló párkapcsolatokat rombolják, illetve lehetetlenné teszik.

A kötet számomra azért is kivételes és jelentős, mert a pszichológiában (főleg annak gyakorlatában) a feminista megközelítések finoman szólva is elenyésző mértékben érvényesülnek. Másik nagy erénye, hogy épp azokra a mindennapos gyakorlatokra  mutat rá, amelyek láthatatlanok, természetesnek tűnnek, s a legtöbben megváltoztathatatlannak tartják őket. Különösen igaz ez a haszonelvű hímsovinizmusra, a hétköznapi hímsovinizmus egy fajtájára:

„A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus két patriarchális elképzeléssel szoros együttműködésben fejti ki hatását. Az egyik szerint a háztartás, a személyek és a kapcsolatok gondozása női terep, míg a férfi a közszféra „fontos” teendőire hívatott, függetlenül attól, hogy ellátja-e a pénz előteremtésének és a család védelmének feladatát. A másik szerint a férfiaknak korlátozatlan joguk van arra, hogy kihasználják a nőket. Mindkettőből következően a nőknek állandóan rendelkezésre kell állniuk a szolgáltató és segítő tisztségek széles sorának ellátására, anélkül hogy a férfiak késztetést éreznének ezek viszonzására. A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus funkciója ennek a helyzetnek a biztosítása.

Ilyen módon ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus használja ki leginkább a társadalmi munkamegosztásban a nőkre kiosztott készségeket, elsõsorban azt, amelyet Jonnasdöttir a szeretet hatalmának nevezett el. Arra is szolgál, hogy magukban a nőkben is életben tartsa és megszilárdítsa saját patriarchális elképzeléseiket az otthonban betöltendő szerepükről és ily módon továbbra is „természetesnek” tekintsék „háztartásbeli” státusukat. Ezzel nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a nők rendelkezésre álljanak akkor is, amikor ez túlzott pszichés és fizikai megerõltetést igényel tőlük saját szabadságuk és a saját magukra fordítandó érzelmi és energiatartalékaik rovására. Így válik a haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus a nők gondozói képességével való visszaéléssé, hiszen ennek révén a nők rovására növekszik a férfiak életminősége, anélkül hogy az utóbbiak (vagy a patriarchális kultúra) különösebb elismerésben részesítené a nőket ezért. Több, az egészség és a társadalmi nemi szerepek, illetve a párkapcsolatok összefüggését vizsgáló kutatás rámutatott már erre az egyenlőtlenségre. Ezek szerint a férfiak nemcsak több szabadidővel rendelkeznek (Álvaro, 1996), hanem pszichikai és testi egészségük is növekszik a házasság ideje alatt, miközben a nőké csökken (Doyal, 1996).” (pp. 69-70)

A könyv innen letölthető, illetve megvásárolható.